Tudom, már jó ideje és csak elég hézagosan jelentkezem. Amikor magyarázkodni próbálok egy helyzetben, mindig azt mondják ne tegyem, felesleges. Igazából nem értem miért. Nem kifogást keresek. Elfogadom, hogy nem írtam, vagy nem tettem meg valamit, vagy hogy pont megtettem valamit. Felvállalom. De ez nem jelenti azt, hogy nem magyarázhatom el az okát, csak hogy tisztában legyen az illető, nem lusta voltam, vagy ilyesmi. Szóval most is ezt fogom tenni. Tudom, hogy jeletnkezhettem volna, és nagyon is kellene, hiszen napi 10 perc is elég, ahhoz, hogy életjelet adjak, és ez bőven elég is lenne. Kinek nincs 10 perce, ki nem tudja ezt összehozni?

Már több mint egy hónapja kint vagyok Belgiumban ERASMUS program keretében. Élvezem minden percét, talán csak az időjárást nem. A barátnőm pedig folyamatosan pörög, és húz magával engem is, ami remek dolog, mert talán szükségem is van rá. Persze emellett rengeteg időm van, de azt is azzal töltöm, hogy élek. Tanulgatok főzni, jó időben kerékpártúrátkat teszünk, olvasom J.D. Robb In Death sorozatát, igen még mindig, bár ebben is beállt egy hosszabb szünet. Majdnem egy hónapig szenvedtem a holland nyelvvel, most pedig a franciával vettem fel a harcot. Gyakorlom az angolt, szótározok és mindemellett tanulok a többi tárgyamra, bulizok, lógok a haverokkal. Minden amit csak lehet. Kirándulok, felfedezek, nem hagyok semmit sem elveszni. És nem is hagyom. Sokszor akartam írni, de valahogy mégsem jött semmi. Az ezt követő bejegyzésben csak címszavakban sorolok fel mindent, amit meg akartam osztani veletek ebből a több mint egy hónapból.