Bár 2004-es film, csak a mai napon került rá sor, hogy megnézzem. Mondanám, hogy nem azért néztem meg, mert Kristen Stewart van benne, de akkor hazudnék, de szerintem semmi sincs benne, ha egy filmet, csak egy színésznő miatt nézel meg. DE amikor elolvastam a rövid összefoglalóját, kedvet kaptam hozzá. S ma végül meg is néztem. A történet röviden arról szól, hogy a Melinda Sordino-t ( Kristen Stewart) megerőszakolták egy szilveszteri bulin, azóta alig beszél, a barátai eltávolodtak tőle, és a szüleik sem hajlandóak foglalkozni a problémával. Melinda ahogy telik az idő, lassan de biztosan feldolgozza a vele történteket. Ebben nagy segítségére van rajztanára, akinek közreműködésével ki tudja fejezni a benne kavargó érzéseket, míg fel nem készül arra, hogy beszéljen.

Bővebben a véleményemért, és a filmel kapcsolatos érzéseimről leírtakért, menj a továbbra!!!

 Röviden azt hiszem, ennyiről van szó, ami a történet cselekményét illeti. De a kifejezésmód, ami benne van, a végén a könny, amit a rajztanár ejt, Melinda munkáját látva, az sokat kifejez a film végén. S a legfontosabb talán annak az eszköze, hogy a barátnők lassan apránként, kis jelekkel haladva, de visszatérnek Melinda életébe, és a film végén tudjuk, hogy most már minden rendben lesz. S az, hogy Mel a kezébe veszi az irányítást, és amikor végre kimondja, hogy mi történt vele azon az éjszakán, szembenéz a múlttal, és vissza tud ütni az őt bántalmazó fiúnak, Andy-nek, aki az ex- barátnőjének pasija volt, míg Melinda nem avatta be őt a történtekbe. Persze minden tinédzser lány ilyenkor tagadja, azt amit nem akar elfogadni, így Rachelle ( a barátnő) Melindát állítja be hazugnak, de végül be kell látnia, hogy a pasi akit szeret ( vagyis hát ebben a korban azt hiszi, hogy szereti) ő hazudott.

A film jól mutatja a folyamatot, ami egy megerőszakolt lány lelkében dúlhat. S milyen nehéz az, ha senki sem áll mellette. Ilyenkor belegondol az ember, milyen mázlija van a szeretteivel, akik nem hagynák cserben, és én is belegondoltam, hogy a barátaim, hogy rohannának a segítségemre, de akkor sem könnyű, az, hogy BESZÉLJ! Mert amint kimondod, nem tagadhatod le, valósággá válik. Erre utal az is, amikor a Rachelle-lel közli, vagyis hát leírja a füzetében. Nem volt képes kimondani, de tudatnia kellett vele, mert Andy most az ő pasija, és habár ő cserben hagyta, Mel nem akarja ugyanezt tenni vele, és félti őt, hogy Andy esetleg bántja majd.

Körülbelül ez a fő szála a filmnek, mégis más kérdéseket is boncolgatnak a filmben. Az új lány aki keresi a helyét, és Melinda mellé került az év első időszakában, majd mikor már nem volt rá szüksége, „kirúgta” a barátságukból. DE azt persze nem vette észe, hogy Mel, akit kimondottan idegesített a csaj jelenléte, elviselte, és kedves volt hozzá. Szerintem ez is elgondolkodtató. Hisz a mai tinédzsereknél is a legfontosabb feladat, hogy érezzék, tartoznak valahová, hogy ne legyenek egyedül. A legrosszabb, ami a középiskolában történhet velük, ha magukra maradnak. Sok sorozat filmben hallatjuk ezt, csak talán kicsit másként. A középiskolát túl kell élni, de van, aki pont az ellenkezőjét mondja, élete legszebb évei, és mind csak attól függ, hogy melyik csapathoz tartoztál. Ennyin múlik az a 4 év. Ami elképzelni sem tudjátok milyen szinten tudja befolyásolni később az embereket, egy egy szituációban.

Taglal még más komolyabb témát is a film, de csak pont annyira, hogy ne legyen túlzsúfolt, de azzal, hogy felhozza gondolkodásra ösztönözheti a nézőt, és az már épp elég, elérte vele a célját.

Szóval én ajánlom mindenkinek ezt a filmet, érdemes megnézni. Tényleg elgondolkodtató!!!!!